kígyászölyv

Hazai elterjedés
Kisszámú, de rendszeres fészkelő. Elsősorban a középhegységekben és dombvidékeken, illetve a kiskunsági borókás-nyáras homokhátság fenyőültetvényeiben fészkel. A költő madarak akár 15–20 km-es körzetben is vadászhatnak.

Időbeli előfordulás
Első példányai már márciusban megjelennek, de a költőállomány zöme április első felében érkezik meg, és rögtön megkezdi a nászrepülést. A legkorábban költésbe kezdő párok már április első felében, a többség azonban a hónap második felében kezdi a kotlást. A Közel-Kelet és a fészkelőterület között kóborló immatur egyedek júniustól kezdenek feltűnni, elsősorban nagyobb pusztákon. Elvonulásuk szeptember végéig lezajlik, de ritkán még októberben is lehet találkozni egy-egy példánnyal.

A hazai fészkelőállomány nagysága
A 1990-es évek óta folyamatosan zajló állományfelmérés alapján – amelyet megnehezít nagy mozgáskörzete – állományát az 1990-es években 40–50, 2003–2007 között 40–55, 2007–2011 között 24–51, 2015–2017 között a MAP-felmérés és a nemzetipark-igazgatóságok adatai alapján 40–45 párra becsülték.

Természetvédelem
A költés sikerességét a fészek körüli erdészeti tevékenységek, a táplálkozóhelyek degradálódása, cserjésedése és kiszáradása veszélyezteti. Mivel a hazai fenyőültetvények pusztulása megállíthatatlannak tűnik, ez bizonyára hatással lesz az azokban költő állományokra is. A vonulás során valószínűleg a lelövés az egyik legfontosabb mortalitási ok – elsősorban a Földközi-tenger mellékén, valamint a Kaukázusban – azonban ennek mértékéről nincs pontos adat.

Forrás: Papp G. 2022. Kígyászölyv. – In: Szép T., Csörgő T., Halmos G., Lovászi P., Nagy K. & Schmidt A. (szerk.) Magyarország madáratlasza. 2., javított és kiegészített kiadás. – Agrárminisztérium, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, pp. 356–357.